Ezt a napot most az én szemszögemből írom le, (monnyuk nehezen tudnám máséból)...nah mind1. A lényeg z, h ez volt a 9. iskolás évünk, 2. spanyol vizsgájának első fordulója, azaz a szóbeli vizsga. A háttérről annyit kell tudni, hogy nem kaptunk tételeket, vagy 3-4 hét alatt vettünk 6-7 igeidőt...a lényeg az, hogy rohadtul nem jól csinálták véleményem szerint ezt az egész vizsgacuccot meg mostmár a tanítás is kezd olyan szétszórt lenni. A lényeg az, h tételek nélkül ugyebár nem nagyon tudtunk mit készülni, merhogy nem volt mit kidolgozni, nem tudtuk, h most ilyen "nagytémákról" (pölö: globális felmelegedés..stb) vagy ien "kistémákról" (pölö: család, barátok, szabadidő...stb)-ről fognk kérdezősködni, szal nem, de TÉNYLEG NEM TUDTUNK SEMMITSE! A helyzet az, h én 7-ik voltam. Olyan fél és háromnegyed 9-kor mentem suliba, amikoris már majdnem én jöttem, mert már a 6. gyerkőc volt bent. Nah, ekkor nagyon megíjedtem. Mikor beértem a suliba, láttam, h Annáék az udvaron vannak, gondoltam odamegyek. Anna elindul felém bőgve, hogy nagyon szarult neki, mindent elcseszett...stb...blablabla..! Lefeküdt az udvar közepére, teljesen kiborult..nah..mondom, jól kezdődik..mind1...én jövök. Bemegyek. Leblokkoltam. Úristen, Nem tudok semmit! Legszívesebben kirohantam volna, de nem lehetett. Végig kellett csinálnom. Leültem. Elkezdtünk beszélgetni. Qrvára idegesített, hogy miközben én Tokai Andi tanárnővel konzultáltam az újgazdag picsákról és egyéb vállafajiról, addig Kiss Zsófia tanárnő a mobilját nyomkodta. Majd mikor már kezdem feloldódni, benyit Sylvia (az egyik spanyol anyanyelvű tancimanci), nah ez teljesen összezavart. Megvitatták, hogy hol lesz órája...stb. Mind1, utána már fogalmam sem volt, hogy miről one szó. Kijutottam nagy nehezen, úgy éreztem volt pár hibám, ez most nem sikerült annyira jól, de órán remélem látták, hogy azért tudok beszélni, mert hozzá kell tennem, hogy többek véleménye szerint is órán néha nagyontudok dumálni SPANYOLUL. Reméltem ezt beszámítják. Amíg a többi osztálytársunk vizsgázott, addig nekem sikerült elsimítani az igazolásos balhém, hála anyának. (köszi anyukám!:)) + elmentünk az Adyba, ahol találkoztunk soksok emberrel. Szakálll meg volt rám sértődve, nah mondom, kapj be! Mind1, nem lényeg. Aztán visszamnetünk a suliba, -teszem hozzá, Anna még mindig a padlón volt még akkor is- szóval, visszamentünk, Andi is teljesen be volt fordulva, hogy milyen szarul sikerült neki...végül behívtak mindenkit eredményt hírdetni. Hát megtudtuk. Annának, aki ugyebár azthitte, hogy minimum megbukik, neki 5-ös lett (gratulálok), Emőnek és nekem pedig 3-mas. Emőben pedig még a remény is csillogott, hogy esetleg 5-ös is lehet, mert ő márpedig úgy érezte, hogy jó lett neki, dehát..ezekszerint nem annyira. Amúgy Xandy-nak és Jucinak is 4-es lett. Így jártunk. Most én vagyok magam alatt, de fel a fejjel, azértis megmutatom nekik, hogy hiperszuperjóvagyok...(remélem). Nah, mára annyit erről és az egészről. Azt érzem,hogy nagon le vagyunk terhelve és, hogy előrébbhozhatnák a tavaszi szünetet, mert nagyon ránkférne. Az egész osztály fáradt, életunt és ...egyszerűen olyanok vagyunk, mint valami élőhalottak. Ha valaki tud, az segítsen rajtunk! De arra nagyon büszke vagyok, hogy az egész őszintén együttérez a másikkal és, hogy sikerült, én úgy érzem mindenkinek olyan embereket találnia, akik segítenek ezekez a nehéz időket átvészelni. Jah..és el ne felejtsük a másik támogató háttért, a családot. Asszem én most úgy érzem, hogy csalódást okoztam, de ezúton szeretnék köszönetet mondani édeanyukámnak, hogy segít nekem mindenben és kiáll mellettem és még nem fárdat belém és, hogy kibírja az összes hülyeségemet (más soha nem bírná ki)...stb...köszöm persze mindenkinek, aki segíte nekünk:) Köszi:)